Autósiskola-történelem
A világban…
Bár már megszokhattuk, hogy majd’ minden Amerikából jön, az autóvezető-oktatás kivétel ez alól. Az elsőséggel ezúttal Németország, az automobil hazája dicsekedhet, ahol az első vezetői engedélyt a benzin meghajtású automobil feltalálója, Karl Benz kapta meg 1888-ban, méghozzá személyesen a badeni nagyhercegtől. Őfelsége természetesen nem firtatta az általa felettébb csodált, zseniális mérnökember vezetési tudását – hogyan is tehette volna. Az uralkodói pecséttel ellátott dokumentumra igazából azért volt szükség, mert a derék mannheimi polgárok igencsak kezdték megelégelni a Benz városi furikázásait a „zajos és büdös motorwagen”-nal.
Egészen a XX. század elejéig – autóvezetői tanfolyamon való részvételi kötelezettség és vizsga nélkül – gyakorlatilag ad hoc adták ki a vezetői engedélyeket. Tehették, hiszen az automobil igencsak ritka látvány volt még a fejlett nagyvárosok utcáin is. Jól látszott azonban már ekkor is, hogy a motorizáció megállíthatatlan. A katonásan precíz, előrelátó porosz hatóságok ezért 1903. szeptember 29-ei hatállyal bevezették a kötelező vezetői engedélyt, amelyet a – gyengébb idegzetűek, vigyázat – „Dampfkesselüberwachungsverein”, azaz a „Gőzgép-felvigyázói Szövetség” bocsátott ki. Tanulóautó híján – ne feledjük, az automobil akkoriban igen drága kincs volt az idő tájt – a szövetség az úrvezető-aspiránsok mechanikai tudására volt kíváncsi.
Ahogy ez már a technikai újdonságoknál lenni szokott, a kezdetben kétkedők közül is egyre többeket ragadott el az automobil-láz, egyre többen kívántak volán mögé ülni. A német birodalmi hatóságok ezért 1910-ben az egész országra érvényes, egységes oktatási és vizsgakövetelményeket határoztak meg.
Részben a német, részben a francia protokollt vették át az USÁ-ban is, ahol az első vezetői engedélyt 1910. augusztus 1-jén adták ki egy hivatásos sofőr (a francia „chauffeur” szó jelentése: „az ember, aki fűt”, emlékeztetve arra, hogy az első sofőrök még gőzgépeket kezeltek) részére. Egészen 1913-ig kizárólag hivatásos sofőrök – például taxisok – kaphattak vezetői engedélyt, ebben az évben azonban New Jersey államban minden vezetni szándékozó számára kötelezővé tették a vizsgát.
…és nálunk
Egy meglepetés: Magyarországon már 1912-ben elindult az államilag megszervezett, „Gépjárművezetőket előkészítő tanfolyam”, amelyet mindenkinek el kellett végeznie, aki autót szeretett volna vezetni. Lám, ebben megelőztük a Föld legmotorizáltabb nemzetét.
Egészen a második világháború végéig – sőt 1948-ig – nem is nagyon változtattak az egyébként jól bevált képzési és vizsgarendszeren. A „fordulat évé”-ben, 1948-ban azonban megalakult a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ) – a későbbi, egészen 1990-ig létező MHSZ őse –, amelynek autós szakosztálya vette át a gépjárművezető-oktatás feladatát.
Az MSZHSZ monopóliuma 1956-ban szűnt meg, amikor megalapították a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Autóközlekedési Tanintézetet, a fogalommá vált ATI-t.